Taj Mahal

Egy legenda szerint Mumtaz Mahal a halálos ágyánál azt kérte urától, hogy felejthetetlen szerelmüknek emeljen egy felejthetetlen emlékművet. „Sah Dzsahan, felesége kérésére az elmúlás felett érzett fájdalmát a művészet örökkévalóságába helyezte át, így építette fel a szerelem emlékművét.”

Mivel a Taj Mahal építészének neve ismeretlen, ezért azt feltételezik, hogy a mogul, maga készítette az épület tervét, és csak a kidolgozását bízta rá egy építész csapatra. Ezt a feltételezést sok minden alá is támasztja. Sah Dzsahan, aki rajongott az építészetért, minden nyilvános építkezésnél fenntartotta magának a felügyeleti jogot. A Taj Mahal pedig elterelte figyelmét a gyászról. A tervezéssel járó dicsőségre úgy látszik, nem tartott igényt, a síremlék belsejébe ezt a feliratot vésette: „építésze nem lehet földi halandó, ezt a tervet csak az ég sugalmazhatta”.

A Jamuna folyó partján álló síremlék mind esztétikai, mind statikai szempontból mestermű. A formailag tökéletes kupola teljesen egyenletesen osztja el a terhet. A több, egymás fölötti boltozatból álló bonyolult alsó szerkezet, és a szakszerű talajvíz szabályozó gondoskodik arról, hogy az épület ne süllyedjen meg. Nyolcszögletű főcsarnokát nyolc terem veszi körül. A nyolcas szám az iszlámban lévő nyolc Paradicsomra utal.

Az épület kupolája alatt találhatók Mumtaz Mahal, és Sah Dzsahan üres koporsói, melyeket rács vesz körül. Az eredeti rácsozat aranyból volt, de már Sah Dzsahan kicseréltette őket márványra a tolvajoktól való félelmében. Ezt a márvány rácsozatot fia később eladta, és egy kevésbé értékeset készíttetett helyette. A csontvázak a koporsók alatt lévő kriptában fekszenek.

A Taj Mahal felépítésében több mint 20 000 munkás, kőművesek, kőfejtők, kőfaragók vettek részt. Érkeztek mesteremberek Bagdadból, Buharából, Szíriából, Beludzsisztánból, az Oszmán Birodalomból, és Iránból is. Az iráni Shirazból származó főkalligráfus a síremléket huszonkét különböző Korán-idézettel díszítette, amelyek főleg az Ítélet napjának témaköréből valók, ez több mint amennyi bármely más, Sáh Dzsahán által épített épületen található. Az iszlám szent épületeiben tilos az emberek, állatok, vagy Isten ábrázolása. A kalligráfia Isten szolgálatának legnemesebb fajtája. Amanath Khan kalligráfust abban a tiszteletben részesítették, hogy munkája befejezése után aláírhatta művét.

A természetbarát mogulok hittek abban, hogy a virágok „az isteni birodalom szimbólumai”. Az épület falain burjánzó virágmotívumokat drágakövekkel rakták ki. Gyakran egy-egy virágmotívum 50-60 féldrágakőből állt össze. A rózsák és tulipánok az iszlám művészetben Allah királyságát szimbolizálják, mely díszítések egyben Allah Paradicsomára utalnak. A mindenkit ámulatba ejtő vállalkozás 41 millió rúpiát, és 500 kg aranyat emésztett fel. Az évszázadok során azonban az épület ékszerberakásaiból sok értékes követ elloptak.

A mauzóleum ajtajában álló őr sürgetése ellenére is megpróbáltam a legendás emlékmű miden apróbb részletét a retinámba égetni, és annyi időt tölteni a falai között, amennyit csak tudtam. A meglehetősen kis alapterületű síremlék, amely 100- 120 négyzetméternél semmiképp sem lehetett több, jóval kevesebb turista befogadására lett volna alkalmas, mint amennyit egyszerre beengedtek, így nem lett volna szabad megbotránkoznom azon sem, hogy az ajtóban álló biztonsági őr folyamatos mozgásra bíztatta a látogatókat.

A mauzóleum bejáratán kilépve, közös fotó reményében, három fiatal srác lépett oda hozzám. Nem volt még ehhez fogható tapasztalatom, így nem nagyon értettem, mégis mit keresne mellettük egy idegen a közös élményeiket megörökítő fotókon, de ahelyett, hogy értetlenkedtem volna, próbáltam inkább kedvesen mosolyogni azon a hat-nyolc felvételen, melyen egymást váltogatták mellettem.

A rövid közjáték után a mauzóleum melletti mecset felé vettem az irányt, melynek vörös téglából épített falain megannyi apró, zöld papagájt fedeztem fel. Egy ideig csak gyönyörködtem a félénk madarakban, majd megpróbáltam lencsevégre kapni őket, ezt követően pedig újra visszamentem a mauzóleumhoz, hogy még egy pillantást vessek az épület mögött csordogáló Jamuna folyóra, amely alacsony vízszintjéből ítélve, úgy tűnt súlyos vízhiánnyal küzd.