Ha Te is szeretnéd tudni, hogyan juthatunk el a világ számos pontjára anélkül, hogy évtizedekig spórolnánk, nyernénk a lottón, örökölnénk, eladnánk a lakásunkat, vagy megszabadulnánk kedvenc tárgyainktól, akkor csatlakozz olvasótáboromhoz, és blogomat is oszd meg ismerőseiddel!
A társadalom azon részéhez tartozom, akik egy- egy tartalmas utazás érdekében akár hosszabb időre is hajlandó kilépni komfortzónájából, hogy megtapasztalja, mire képes, azaz hol van a fizikai, lelki tűréshatára. Erre vállalkoztam akkor is, amikor az Európában, Észak- Afrikában, és Közel – Keleten tett utazásaimat követően elhatároztam, hogy Indiában folytatom kalandozásaimat. Útitervem kidolgozása után két tervem volt mindössze: ezek közül az egyik, hogy a helyiek által igénybevett tömegközlekedési eszközökkel, szárazföldön járjam be az ország nagy részét, így aztán több mint 12 000 kilométert utaztam vonaton, buszon, riksán, tuk-tukon, hogy eljussak Amritsartól Bubhaneswarig, valamint Dharamsalától a kontinensnyi ország legdélebbi pontjáig. A két hónapig tartó kalandozásom alatt mindössze ötször utaztam külföldi turistákkal.
Ekkor azonban még fogalmam sem lehetett arról, hogy a kontinensnyi országban szerzett tapasztalatok fognak inspirálni arra is, hogy rövidesen Vietnámban, Kambodzsában, Mianmarban folytassam kalandozásaimat, ezt követően pedig egy újabb indai utat tervezzek, melyet tibeti látogatással szándékozom összekötni. Távol- Keleti utazásaimat a könyvírás mellett egy tudományos kutatással is kiegészítem, melyet a Tadzsikisztán, Kína, Pakisztán határán lévő Hunza- völgyben élő hunzák körében fogok végezni, akik vagyonukat még ma is a földjeiken lévő kajszibarackfák számában határozzák meg. Ők azok, akik nem ismerik a civilizációs betegségeket, sőt még a civilizáció vívmányait sem, hisznek abban, hogy a tündérek közöttük élnek, és vallják, hogy üzeneteket hordoznak számukra.
Kalandos utazásaim részleteit nemcsak azokkal szeretném megosztani, akik nosztalgiázni kívánnak, vagy ötletekre, ihletre lenne szükségük, hanem azokkal is, akik sosem bíztak az ismeretlenben annyira, hogy akár egyedül is útra keljenek. Őket szeretném kézen fogni, és magammal repíteni először Indiába, majd pedig a világ távoli szegleteibe, hogy élményeimen keresztül tapasztalják meg az utazás szépségeit, és nehézségeit, de legfőképpen azt, mitől válik már akár egyetlen utazás is ópiummá.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: