Diwali

A tuk-tuk 50 Rúpiába került volna, de a sofőr sem előre, sem pedig utólag nem kérte, hogy kifizessem. Miután bevitte az utazási irodába a csomagjaimat, köszönés nélkül távozott. Kényelmetlenül éreztem magam amiatt, hogy máris adósságba keveredtem, ezért többször is kikémleltem a szűk helyiség bejáratán, de hiába fürkésztem az iroda előtti teret, senkit sem láttam, így nem tehettem mást, mint felírtam a sofőr különleges viselkedését a helyi furcsaságok listájának első helyére.

Miközben az utazási iroda elfoglalt ügyintézőjére vártam, maradt időm arra is, hogy tételesen számba vegyem, milyen hibákat követtem el az érkezésem óta eltelt néhány órában pusztán felkészületlenség, és felszínesség miatt.  

Annak ellenére, mennyit olvastam a világ legnagyobb demokráciájában megrendezésre kerülő fesztiválokról, valahogy mégis elkerülte a figyelmem az egyik legszentebb ünnepük, a Diwali, melynek ösztönösen is, a kezdetére időzítettem érkezésemet.

Diwali, vagy Deepawali ( Deepa= fény, Avali= sor, füzér) „ A fények fesztiválja”a legismertebb hindu ünnepségsorozat, amely minden évben, a hindu naptár Kartika havának, tizenötödik napján veszi kezdetét. Ezen az ünnepen nemcsak az utcákat, de az otthonokat is olajlámpások fényeivel világítják be.

A hinduk hite szerint létezik egy tiszta, végtelen, és örök változatlan, transzcendens valóság a fizikai test, és az elme tartományain túl, aminek a neve Atman. Diwali ünnepe mindenkinek ezt a tényt juttatja eszébe. Ezen a napon mindenki a Belső Fénynek (Atman) és a bennük lakozó Isten (Brahman) felismerésének örvend. A Diwali tulajdonképpen a belső fény létrejöttének az ünnepe. A fények egyszerre szimbolizálják az egyént körülvevő, és az egyénben lévő fényt is.  

Az utazásszervezők végül megkönyörültek rajtam. Félretolták az előttük lévő paksamétát, és jelezték, hogy készségesen állnak a rendelkezésemre, mire felvázoltam nekik érkezésem célját. Mindössze egy egyirányú vonatjegyet szerettem volna venni, méghozzá Agrába, vagy Amritsarba.

Hogy a két eltérő úti cél említése zavarta-e meg őket, vagy valami más, az később sem derült ki, mindenesetre értetlenül álltak a kérdés előtt, és azonnal elkezdték hajtogatni a magukét. Eszelősen, és fáradhatatlanul kérdezősködtek arról, India mely településeit szándékozom megnézni az előttem álló két hónap során.  

Fáradt voltam, és kimerült, még ellenkezni sem maradt erőm, ezért aztán gondolkodás nélkül kezdtem sorolni utazásom fontosabb állomásait. Az iroda alkalmazottja pedig, mint egy gyorsíró, minden egyes szót azonnal papírra vetett. Még a rajasthani látnivalókkal sem végeztem, már a kalkulátorát is elővette. Ekkor kezdtem kapisgálni, miről is lehet szó, de egyértelművé már csak akkor vált számomra, hogy milyen szándék áll valójában az igyekezete mögött, amikor arra kért, hogy rugaszkodjam el eredeti tervemtől, és kezdjem az utat egy négy napos sirinagari kikapcsolódással Kasmírban. Indiának ezen a részén a téli hónapok legmelegebb napjain sem szökik -5 fok fölé a hőmérséklet, de mivel úgy vélte, biztosan elfáradtam a hosszú repülőút során, ezért szerinte az lett volna logikus, ha először valahol kipihenem magam, mielőtt elindulok országuk felfedezésére. Hogy tovább motiváljon, azonnal ki is kalkulálta a pihentető utazás árát, ami semmivel sem lett volna több, mint annak az összegnek a negyven százaléka, amit a két hónapos indiai utazásra szántam. Nemtetszésem hirtelen heves tiltakozásba csapott, mire azonnal elkezdte lejjebb vinni az út árát. Eltartott egy ideig, mire belátta, bármekkora kedvezményt adna is, képtelen lenne jobb belátásra bírni. Az értelmetlen beszélgetésnek végül úgy vetett véget, hogy hirtelen felállt, és kiment dohányozni. Még fel sem lélegezhettem, máris egy másik ügyintéző foglalt helyet kellemetlenkedő kollégája kopott bőrfoteljében, és kezdte az egészet elölről. Ez utóbbi arroganciája annyira taszított, hogy hiába próbáltam újra meg újra megacélozni az összeomlás előtt álló idegrendszeremet, rövidesen felálltam, magamra ügyeskedtem a hátizsákomat, és köszönés nélkül távoztam.