Indira Gandhi nemzetközi repülőtér

Az Indira Gandhi nemzetközi repülőtér termináljának méretei még a legkimerültebb utast is ámulatba ejtik. Nagyjából húsz percet kellett gyalogolni az érkezési oldalról az útleveleket, és vízumokat ellenőrző hivatalos személyek pultjaihoz, így még arra is futotta időmből, hogy még egyszer átismételjem magamban azokat az adatokat, amelyet a repülőgép fedélzetén kapott nyomtatványra blöfföltem. Afféle érkezési bejelentőről volt szó, amit minden Indiába belépő utasnak ki kellett tölteni. Az adatlapon a néven, a vízum-, és az útlevélszámon kívül, ezek kiállítási, és lejárati idejét is fel kellett tüntetni valamint azt, hogy melyik hotelben fogok megszállni. Pusztán a hotel neve azonban nem volt elegendő, a pontos címét, sőt még a telefonszámát is tudni akarták. Amikor megláttam, mennyi mindenre kíváncsiak, egy pillanatra meglepődtem. Hiába töltöttem ki korábban egy tucat, ehhez hasonló űrlapot erre valahogy mégsem számítottam mielőtt útra keltem, így aztán nemhogy hotelcím, de még név sem volt a tarsolyomban. Minél hosszabban meredtem az űrlapon lévő kérdésre, annál biztosabb voltam abban, hogy a válasz fölött nem lehet csak úgy elsiklani. Leginkább attól tartottam, hogy releváns válasz hiányában, szabotálják a két hónapos tervemet. Mi mást tehettem volna, mint vettem egy mély levegőt, és arra gondoltam, ha Egyiptomban, Jordániában és Szíriában is volt Mövenpick, Sofitel, és Mariott Hotel, akkor minden bizonnyal ennek a hatalmas országnak a fővárosában is kell lenni legalább egynek ezek közül. A Sofitel neve tűnt abban a pillanatban a legszimpatikusabbnak, így ezt a nevet írtam a „Where do you stay?” kérdést követő pontozott vonalra, a hotel címeként a Mahatma Gandhi  Road-ot adtam meg úgy, hogy az egyik szerencseszámomat tüntettem fel az épület házszámaként. A telefonszám mögötti vonalra pedig az Indiai Magyar Nagykövetség telefonszámát biggyesztettem oda. Máris büszke voltam magamra, hogy olyan gyorsan megoldottam a problémát, sőt utólag még hálás is voltam az indiai bürokráciának, hogy legalább elméletben egy ilyen rendű és rangú szállodában szállhatok meg. A renomé minden helyzetben fontos, még akkor is, ha az ember két kopott hátizsák alatt roskadozva próbálja meg elhitetni a hivatalnokokkal, hogy bizony nem akárkivel van dolguk.