Seherezade kalandjai a közeli, s távoli Keleten

Talán száz métert sem tettünk meg, a tuk-tuk sofőrje máris egy gyömbéres teára invitált. Még mielőtt visszautasíthattam volna, már lassított is egy négy keréken guruló, deszkákra erősített hatalmas, mocskos kondér mellett, amiben a teakülönlegességet készítették. A mostoha körülményeket látva azonnal visszakozni kezdtem, de a kondérban lobogó forró italt pillanatok alatt szervírozták, így aztán kénytelen voltam… Tovább »

Annak ellenére, hogy hangosan korgott a gyomrom az éhségtől, mégsem siettem vissza az életet mentő zserbószeletekhez. Úgy döntöttem, inkább a szokatlan mintázatú, szelíd mókusok között időzök még egy kicsit, és sétálok egy nagyot a Paradicsom kertjében. A gyötrő éhség azonban minden elhatározásomnál erősebb volt. Végtagjaim hamarosan remegni kezdtek, és erős szédülés kerített hatalmába. Minden jel… Tovább »

Egy legenda szerint Mumtaz Mahal a halálos ágyánál azt kérte urától, hogy felejthetetlen szerelmüknek emeljen egy felejthetetlen emlékművet. „Sah Dzsahan, felesége kérésére az elmúlás felett érzett fájdalmát a művészet örökkévalóságába helyezte át, így építette fel a szerelem emlékművét.” Mivel a Taj Mahal építészének neve ismeretlen, ezért azt feltételezik, hogy a mogul, maga készítette az épület… Tovább »

Másnap reggel első utam Agra méltán híres szimbólumához, a Taj Mahalhoz vezetett. Bejárata közelében máris egy tinédzser fiú csapódott hozzám, és miután váltottunk pár szót, udvariasan figyelmeztetett arra, hogy vegyek ki mindenféle ennivalót, rágót, kést, és ollót a táskámból, mert ezeket tilos bevinni. Én azonban ügyet sem vetettem rá, rezzenéstelen arccal sétáltam tovább, egészen az… Tovább »

A gyomrom már hangosan korgott egy ideje, ezért azon voltam, hogy minél előbb találjak egy olyan helyet, ahol méltóképpen elkölthetem életem első, autentikus indiai vacsoráját. A hoteltől nem messze, az egyik étterem előtt, egy idősebb, méltóságteljes férfi üldögélt komoly arccal. Amikor a közelébe értem, udvariasan köszönt, megkérdezte, honnan jöttem, majd finoman az éttermébe invitált. Büszkén… Tovább »

Diwali második napja volt. Az utcákon szinte lépni sem lehetett a tömegtől. A virágfüzérekkel díszített üzletek előtt random szerűen elhelyezett hangszórókból artikulálatlan hangon üvöltött az élvezhetetlenségig felhangosított zene, ezen kívül petárdákkal, valamint néhány erőtlen, alig látható tűzijátékkal próbálták a helyiek még felejthetetlenebbé tenni az ünnepet. A tuk-tuk mindenre elszánt sofőrje először egy olyan oszlop közelében… Tovább »

Nagyjából tíz perc késéssel ért be a vonat Agrába. Leszállás után egy ideig még tanácstalanul álltam a vasútállomás előtt húzódó végtelen hosszú peronon, majd azt kezdtem fontolgatni, hogyan juthatnék át legegyszerűbben a vasútállomás épületét, és a peront elválasztó megszámlálhatatlan sínpáron, de miután semmilyen használható megoldás nem jutott eszembe, úgy döntöttem inkább én is sodródom a… Tovább »

A peronon várakozó utasok számából arra következtettem, hogy India lakosságának jelentős hányada szeretne azzal a vonattal utazni, amelyikkel én is. Több szakasznyi katona, és sokgyermekes családok tömegei toporzékoltak hatalmas bőröndjeikkel, és jól megtömött batyuikkal a széles peronon. A rengeteg ember láttán, máris hatalmába kerített a légszomj. Kétségbeesésem pedig csak fokozódott, amikor a kilométer hosszúságú vonat… Tovább »

A jegyet a hátsó ajtó közelében tevékenykedő kalauztól vettem meg. India lakossága a legnagyobb változatosságot a külső megjelenés, a viselet, és a nyelv mellett talán a közlekedési szokások, azon belül is a tömegközlekedés terén mutatta, így már Delhiben lelkes megfigyelőjévé váltam mindennek, ami a tömegközlekedéssel kapcsolatba hozható volt: kalauzok munkamorálja, ajtózárak típusai, jegyértékesítés módja, és… Tovább »

Az eredménytelen, vége-hosszat nem érő tárgyalásoktól, a sok idegeskedéstől, és hosszú repülőúttól már szinte a végelgyengülés határán álltam. Arra gondoltam egy finom ebéd, talán segítene tisztábban látni a kilátástalannak tűnő helyzetet. Egy ideig ugyan még bolyongtam a széles sugárúton a magamra erősített, súlyos hátizsákokkal, de a verőfényes napsütésben, és a harminc fokos melegben hamar elfáradtam,… Tovább »